2018. március 12., hétfő

A LELKI TANÍTÓMESTEREM TUDJA, HOGY ÍRÁSTUDATLAN VAGYOK, DE MÉGIS AZT KÉRTE TŐLEM, HOGY A BHAGAVAD-GITÁT OLVASSAM




A Bhagavad-gita kijelenti, hogy meg kell próbálnunk Krsnára gondolni. Ő olyan gyönyörű, a tanításai olyan szépek. Ha mi egyszerűen Krsnára gondolunk... Ez volt az a tökéletesség, melyet az Úr Caitanya jóváhagyott. Azt hiszem, meséltem egy történetet.

Amikor az Úr Caitanya Dél-Indiát járta, és egy nagy templomba, a Raganath templomba ment el látni az Istenséget, meglátott egy brahmanát, aki a Bhagavad-gitát olvasta. Az emberek viccelődtek vele. „Óh, brahmana Úr, te hogyan olvasod a Bhagavad-gitát?” Mivel szomszédok voltak, tudták, hogy a brahmana írástudatlan és a Bhagavad-gitát tanulmányozza. Így viccelődtek vele. De a brahmana nem törődött velük. Fogta a könyvet és a saját módján olvasta.

Caitanya Mahaprabhu látta ezt az incidenst, és odajött a brahmanához. Aztán megkérdezte a brahmanát: „Kedves brahmanám, mit olvasol?” Így a brahmana megértette, hogy „Ez a személy nem viccelődik velem; Ő komoly” Így aztán elmagyarázta: „Kedves Uram, a Bhagavad-gitát olvasom. Sajnos írástudatlan vagyok, nem ismerem még az ábécét sem. „Miért olvasod a Bhagavad.gitát?” Mire ő azt mondta: „A lelki tanítómesterem tudja, hogy írástudatlan vagyok, de mégis azt kérte tőlem, hogy a Bhagavad-gitát olvassam. Mit tehetek? Ezért előveszem ezt a könyvet és egyszerűen nézem . Nem tudom, hogyan olvassak.” - „ Óh, ez rendben van, te nem tudsz olvasni. De látom, te sírsz. Hogyhogy sírsz, amikor nem is tudod olvasni?” „Igen, sírok. Természetesen megvan az oka.” „Mi az?” „Amint előveszem ezt a Bhagavad-gitát, Krsnára gondolok. Krsna hajtóként ül és Arjuna hallgatja Őt. Hallottam a történetet. Tudok valamit a tanításból, de nem tudom elolvasni. Így amint felveszem ezt a könyvet, ez a kép jön elém, és egyszerűen csak azt gondolom, „Óh, milyen szeretetreméltó Krsna, a bhaktájának a kocsihajtója lett. Ő olyan nagyszerű. Mégis elfogadta az Ő bhaktájának az alárendelt szolgálatát. Ez olyan nagy örömöt ad nekem, hogy sírok.”
Caitanya Mahaprabhu átölelte őt. „A te Bhagavad-gita olvasásod tökéletes. Megértetted a lényeget.”


Szóval ez az a dolog. Ha egyszerűen arra gondolsz, hogy Krsna Arjunát tanítja és Arjuna hallgatja Őt, és ha te egyszerűen a képre gondolsz, az elegendő. Még ha úgy is gondolod, hogy nem tusz olvasni. Mert végül is Krsna-tudatossá kell válnunk. Nem kell tanult emberré válnunk, hogy egy másik tanult emberrel vitázzunk. Ha lehetséges, megtesszük azt, de nem változtat a dolgokon, hogyha én nem tudok vitázni másokkal, vagy ha nem tudom nagyon szépen tanítani a Bhagavad-gitát másoknak. Egyszerűen, ha erre a képre gondolok, akkor az tökéletes. Mert Krsna-tudatossá kell válnunk. Krsnára kell gondolnunk. Gondolj bárhogyan. Ez a te tökéletességed. Smartavyaḥ satataṁ viṣṇuḥ. Ez a rendelkezés. Mindig Visnura kell gondolni. Ez a szamádhi, a meditáció, ez a jóga siddhi, ez a jóga tökéletessége.

(Srila Prabhupada Bhagavad-gita Leckéi – Los Angeles, November 25, 1968)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése