2018. április 23., hétfő

Jóság (Bráhmana) - Szenvedély - Tudatlanság, Vasudeva szint




Jóság (Bráhmana)- Szenvedély -Tudatlanság, Vasudeva szint


Óh, Bűntelen, mivel tisztább a többinél, a jóság minősége ragyogó, és megszabadítja az embert a bűnös cselekedetek visszahatásaitól. A jóságban élők tudást fejlesztenek ki, de ez és a boldogság fogalma megköti őket.

MAGYARÁZAT
Az anyagi természet által megkötött élőlények többféle típusba sorolhatók: az egyik nagyon boldog, a másik felettébb aktív, a harmadik ügyefogyott. E pszichológiai megnyilvánulások az élőlények e világbani kötöttségének eredménye. Hogy ez miképpen történik, arról ez a fejezet szól.
Vegyük először a jóság minőségét. Ennek kifejlesztése azt eredményezi, hogy az ember bölcsebb lesz a más kötőerőkben lévőknél. A jóság minőségében élőre nem hatnak annyira a szenvedések, s képes fejlődni a tudásban. EZT A RÉTEGET A BRAHMNÁK KÉPVISELIK (LEGALÁBBIS A JÓSÁG MINŐSÉGÉBEN KELLENE LENNIÜK.) A boldogság-érzet abból adódik, hogy a jóság minőségében levő többnyire megszabadult a bűnös visszahatásoktól. A Védikus Irodalom szerint ezt a kötőerőt a szokottnál nagyobb tudás és boldogság-érzet jellemzi. A nehézség abból adódik, hogy a jóság minőségét elért élőlény műveltebbnek és jobbnak hiszi magát a többinél, és éppen ez a felfogás az, ami megköti. Erre a tudós és a filozófus esete szolgáltatja a legjobb példát. Mindkettő nagyon büszke a tudására, és mivel életkörülményeiket általánosan javítják, egyfajta anyagi boldogságot is éreznek. A sattva-gunában éppen ez a fejlettebb boldogságérzet az, ami az anyagi léthez köti az élőlényt, aki ennek eredményeként ragaszkodni fog a jóság minőségében levő munkához. Mindaddig, amíg fennáll ez a vonzódás, testet kell öltenie a természet e kötőereje szerint. Felszabadulásról, vagy arról, hogy a lelki világba jusson, szó sem lehet ebben az esetben. Újra meg újra megszületik filozófusként, tudósként vagy költőként, és ismét szenvedni kényszerül a születéstől és haláltól. Az anyagi energia illúziója azonban olyannyira hatásos, hogy az ilyenfajta életet kellemesnek véljük.


Óh, Konti fia, tudd meg, hogy a szenvedély minősége a vég nélküli vágyból és kéjböl születik, ezért az anyagi, gyümölcsöző tettekhez köti az embert.

MAGYARÁZAT
A szenvedély kötőerejét a férfi és a nő közötti vonzalom jellemzi. E kötőerő növekedésével sóvárgás keletkezik az anyagi, érzéki élvezet iránt. A szenvedély gunájában levő ember az érzékkielégítés érdekében tiszteletre vágyik a társadalomban vagy nemzetében, s boldog családi életet, szép feleséget, gyermeket és házat szeretne. Ezek a szenvedély kötőerejének termékei. Mindaddig nagyon keményen kell dolgoznia, amíg ilyesmi után sóvárog. Ezért mondja nagyon is világosan a fenti vers, hogy az ilyen, a munkája gyümölcsére vágyó embert megkötik tettei. A feleség, a gyermek és a társadalom kedvéért, valamint a presztízs érdekében az embernek dolgoznia kell. Ezért mondható az, hogy a szenvedély kötőereje többé-kevésbé az egész világra jellemző. A modern civilizáció csak a szenvedély oldaláról nézve tekinthető fejlettnek, de ezt megelőzően (a védikus társadalomban) a jóság minőségében levő életet tartották fej lettnek. Ha a jóságban élők sem szabadulnak fel, akkor mi mondható azokra, akik a szenvedély kötőerejének rabjai?


Óh, Bharata fia, tudd meg hát, hogy a tudatlanság okozza az élőlények illúzióját. E kötőerőnek elmezavar, tunyaság és alvás az eredménye - így ejti rabul a feltételekhez kötött élőlényeket.

MAGYARÁZAT
Ebben a versben a tu szó sajátságos alkalmazása nagy fontosságú. Eszerint a tudatlanság kötőereje a testet öltött lélek sajátságos jellemzője. Ez a kötőerő éppen ellenkezője a jóság minőségének, melyben az ember tudást fejleszthet ki, és megértheti, hogy mi micsoda. A tudatlanság kötőerejének bűvöletében mindenki őrültté válik, s egy őrült nem tudhatja, hogy mi micsoda. Így fejlődés helyett csak degradálódik az ember. A Védikus Irodalom szerint a tudatlanság varázsa alatt képtelenek vagyunk megérteni, hogy mi micsoda. Például: mindenki láthatja, hogy a halál elkerülhetetlen, hiszen az előttünk élők, így családunk idősebb tagjai is, már mind meghaltak, s ezért érthető, hogy ez a sors vár ránk és gyermekeinkre is. Ám ennek ellenére az emberek nem törődnek az örökkévaló lélekkel, hanem éjt nappá téve keményen dolgoznak, őrülten halmozván a pénzt. Ez balgaság. A tudatlanság kötőerejében levők nagyon lusták, és vonakodnak elsajátítani a lelki tudományt. Érdeklődést még akkor sem tanúsítanak, amikor lehetőséget kapnak, hogy a lelki tudást műveljék. Még csak nem is aktívak, mint a szenvedély kötőerejében levők. Egy másik jellemzőjük, hogy a szükségesnél többet alszanak. Hat órai alvás bőven elegendő a felnőtt számára, ám a tamo-gu1Jában lévő legalább napi 10-12 órát alszik. Az ilyen ember mindig kedvetlen, és szenvedélye a részegség és az álom. Ezek jellemzik tehát a tudatlanság kötőerejének rabját.


A jóság kötőereje a boldogsághoz, a szenvedély a tett gyümölcseihez, a tudatlanság pedig az elmezavarhoz láncolja az embert.

MAGYARÁZAT A jóság minőségében levő embert kielégíti munkája, vagyis intellektuális kutatása. A filozófus, tudós vagy tanár például megelégedhet a munkájához tartozó sajátságos tudásmezővel. A szenvedély kötőerejében élő -amikor a szenvedély keveredik a jósággal - gyümölcsöző cselekedetekkel foglalkozik, s annyit keres, amennyit csak bír. A kereset egy részét jótékonysági célokra költi, pl. kórházépítésre. A tamo-guna azonban teljesen elfedi a tudást, így az ilyen ember bármit is tegyen, az sem neki, sem pedig másoknak nem lesz jó.


Óh, Bharata, néha a szenvedély kerül túlsúlyba, elnyomván a jóság minőségét, néha a jóság győzi le a szenvedélyt, máskor pedig a tudatlanság uralkodik a jóság és a szenvedély kötőerői felett. Ily módon mindig küzdelem folyik az elsőbbségért.

MAGYARÁZAT
Ha a szenvedély kötőereje kerekedik felül, akkor a jóság és a tudatlanság gunái legyőzötté válnak. A jóság kiemelkedésével a szenvedély és a tudatlanság kötőerői, a tudatlanság előretörésekor pedig a jóság és a szenvedély szorul háttérbe. Ez a versengés sohasem szűnik meg. Ezért, aki komoly szándékkal szeretne fejlődni a Krsna-tudatban, annak túl kell jutnia e három kötőerő hatáskörén. A jellemző kötőerő felülkerekedéséről az ember viselkedése, szokásai (pl. mit és hogyan eszik), tettei stb. tanúskodnak. Ezeket a későbbi fejezetek mind megmagyarázzák. Az ember sajátságos cselekedetei tehát fényt derítenek arra, hogy túlnyomó részben a természet melyik kötőereje uralkodik felette. Ha valaki úgy akarja, akkor gyakorlással kifejlesztheti a jóság minőségét, s így legyűrheti a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejét. (Ugyanígy kifejleszthető a szenvedély vagy a tudatlanság kötőereje is!) Ha valaki elszánt, akkor részesülhet a jóság áldásában, hogy azután TÚLLÉPVE RAJTA ELÉRJE A TRANSZCENDENTÁLIS SZINTET, amit VASUDÉVÁ-nak (vagy SUDDHA-SATTVÁNAK, azaz tiszta jóságnak) hívnak. AZON A SÍKON ÉRTHETI MEG AZ EMBER AZ ISTENRŐL SZÓLÓ TUDOMÁNYT.

(Srila Prabhupada: Bhagavad-gita As It Is 14.6-10, original edition Macmillan 1972 – fordította: Dvarakesa Dasa 1981)


MEGJEGYZÉS:

Brahmana (Kanistha):

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése