2018. május 29., kedd

Az ember saját természetéhez igazodó, előírt kötelességeit sohasem éri a bűnös visszahatás





Mint lángot a füst, úgy takar be minden igyekezetet valamilyen hiba. Óh, kaunteya, ezért az embernek nem szabad feladnia a természetéből fakadó munkát még akkor sem, ha az hibákkal teli.

MAGYARÁZAT

A feltételekhez kötött létben az anyagi természet kötőerői beszennyeznek minden tettet. Még a brahmanának is végeznie kell olyan áldozatokat, amelyek szükségessé teszik az állatok leölését. Hasonlóan, bármennyire is legyen jámbor, a ksatriyának küzdenie kell az ellenséggel, ez alól nem bújhat ki. A munkája fenntartása érdekében még a becsületes kereskedő is kell, hogy titkolja néha a nyereségét, s esetleg arra kényszerül, hogy a feketepiacon tevékenykedjen. Ezek a dolgok szükségesek, lehetetlen kikerülni őket. Még a rossz urat szolgáló sodrának is végre kell hajtania gazdája parancsait, ha azokat látszólag nem is szabadna megtennie. Mindenkinek folytatnia kell előírt kötelessége végrehajtását e hiányok ellenére is, mert az a saját természetéből született.

A fenti vers szép példával illusztrálja ezt. Habár a tűz tiszta, mégis füstöl, de a füst nem teszi tisztátlanná a tüzet. Füstje ellenére mégis csak a tüzet tartják minden elem közül a legtisztábbnak. Ha valaki fel akarja adni ksatriya kötelességét, hogy egy brahmana foglalkozását űzze, akkor sincs biztosítéka arra, hogy az új munkakörében nem lesznek kellemetlen feladatok. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az anyagi világban senki sem mentesül teljesen a szennyeződéstől.
Visszatérve a tűz és a füst példájára, ami nagyon idevágó: télen, amikor a tüzet kezeljük, a szemünk és testünk más részei is sokat szenvednek a füsttől, ám a zavaró körülmények ellenére, a meleg érdekében nem szabad felhagynunk a tűz használatával. Hasonlóan, az embernek nem szabad megválnia természetes foglalkozásától csupán azért, mert szembe kell néznie néhány zavaró tényezővel. Inkább legyen határozott abban a szándékában, hogy az előírt kötelességével Krsna-tudatban szolgálja a Legfelsőbb Urat. Ez a tökéletesség szintje.

Ha valaki a sajátos foglalkozását a Legfelsőbb Úr öröméért végzi, akkor munkájának minden hibája megtisztul. Amikor az odaadó szolgálattal összekapcsolt munka eredményei tisztává válnak, az ember alkalmassá válik az éne megtapasztalására, s ezt hívják önmegvalósításnak.

(Srila Prabhupada: Bhagavad-gita As It Is 18.48. - original edition Macmillan 1972 – fordította: Dvarakesa Dasa 1981)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése