2018. május 17., csütörtök

Minél egyszerűbb életet kell élnünk



A Magasztos Úr szólott: Félelemnélküliség, léttisztítás, a lelki tudás művelése, adományozás, önszabályozás, áldozatok végrehajtása, a Vedák tanulmányozása, vezeklés, egyszerűség, erőszak nélküliség, igazmondás, mentesség a haragtól, lemondás, békesség, idegenkedés a hibakereséstől, könyörületesség, mentesség a kapzsiságtól, kedvesség, szerénység, rendíthetetlen elszántság, életerő, megbocsátás, kitartás, tisztaság, valamint mentesség az irigységtől és a becsvágytól - óh, Bharata fia, ezek a transzcendentális tulajdonságok az isteni természettel megáldott ember jellemzői.

Magyarázat:
...
A lelki élethez az is hozzátartozik, hogy minél egyszerűbb életet éljünk. Ezért az árjavam nemcsak a brahmacarikra, hanem a grhastha-asramra és a vanaprastha-asramra is vonatkozik.

Az AHIMSA pontos jelentése: nem szabad meggátolni egy élőlény fejlődését sem. Ne higgyük azt, hogy nem bűn az állatok legyilkolása az érzékek kielégítése miatt, mondván, hogy csak a test múlik el, a lélek sohasem. Manapság elegendő mennyiségű gabonaféle, gyümölcs és tejtermék áll az emberek rendelkezésére, akik mégis, természetellenes módon rászoktak a húsfogyasztásra. Ez nagyon sajnálatos, hiszen láthatjuk, hogy semmi szükség az állatok legyilkolására. Ez a tilalom mindenkire vonatkozik. Ha nincs más alternatívája, akkor ölhet az ember állatot, de áldozat gyanánt azt is fel kell ajánlania. Szó ami szó, ha elegendő mennyiségű természetes eledel áll az emberek rendelkezésére, akkor a lelki megvalósításban fejlődni kivánóknak nem szabad erőszakot elkövetniük. Az igazi ahimsá tehát azt jelenti, hogy tilos bárkinek is a fejlődését megakadályozni. Az állatok is fejlődnek, mert az evolúció folyamatában ők is egyre magasabb létbe emelkednek. Ezért, ha megölnek egy állatot, akkor a fejlődésében gátolják meg. Ugyanis az idő előtt, természetellenes módon megölt állatnak vissza kell térnie ugyanabba a formába, hogy letöltse a maradék életét, és továbbfejlődhessen egy magasabb létformába. Ezt a fejlődési folyamatot tehát nem szabad megzavarni, csupán azért, hogy az ember kielégítse féktelen ízlelőszervét.

SATYAM: senkinek sem szabad személyes érdekből eltorzítania az igazságot. A Védikus Irodalom némelyik részét nagyon nehéz megérteni, de nem szabad spekulálnunk vagy elferdítenünk az igazságot, hanem egy hiteles lelki tanítómestertől kell megtanulnunk a a védikus aforizmák jelentését. A sruti szó arra utal, hogy az embernek hiteles forrástól kell hallania az igazságot. Ne magyarázzuk félre személyes érdekből az igazságot! Oly sok értelmezője van a Bhagavad-gitának, aki elferdíti Srt Krsnaa eredeti szavait. A valódi, szó szerinti jelentést kell előadnunk, ezt pedig egy hiteles lelki tanítómestertől kell megtanulnunk.

Az AKRODHAH szó a düh megfékezésére utal. Az ember legyen béketűrő még provokáció esetén is, mert ha mérgessé válik, akkor a düh megfertőzi az egész testet. A düh a szenvedély kötőerejének és a kéjnek a terméke, ezért óvakodnia kell tőle annak, aki a transzcendentális szintre jutott.

APAISUNAM azt jelenti, hogy az ember ne legyen hibakereső, ne próbáljon meg szükségtelenül kijavítani másokat. Az természetesen nem hibakeresés, ha a tolvajra tolvajt kiáltunk, de egy becsületes embert tolvajnak szólítani nagyon sértő attól, aki a lelki élet útján halad.

HRIH: az ember legyen nagyon erényes, és tartózkodjék a szörnyű tettek minden fajtájától.

Az ACAPALAM azt jelenti, hogy az ember legyen elszánt és kitartó, ne szegje kedvét semmi kudarc. A próbálkozásaink néha sikertelenül végződhetnek, de nem szabad bánkódnunk, mert csak a türelem és a kitartás segíthet.

A TEJAH szó itt főleg a ksatriyákra utal. A ksatriya legyen mindig nagyon erős, hogy megvédhesse a rászorulókat és a gyengéket. Nem szabad az ahimsa elvét követnie, mert neki szükség esetén erőszakot kell alkalmaznia.

SAUCAM tisztaságot jelent, de ezt nemcsak a testre és az elmére kell vonatkoztatni, hanem a cselekedetekre is. Ez főként a vaisyáknak szól, hogy igazságosan, a feketepiac elkerülésével üzleteljenek.

A NATIMANITA vagy mentesség a becsvágytól a sudrákra, azaz a dolgozókra vonatkozik, akik a védikus tanítások szerint az utolsó, a negyedik osztályt képviselik. Kötelességükhöz tartozik, hogy a társadalmi rend és béke érdekében tisztelettel viseltessenek a magasabb osztályok iránt, és ezért vigyázniuk kell, nehogy a szükségtelen presztízs és becsvágy felfuvalkodottá tegye őket, s a megfelelő képesítés megszerzése nélkül próbáljanak a helyzetükön változtatni.
...”

(Srila Prabhupada: Bhagavad-gita As It Is 16.1-3, original edition Macmillan 1972 – fordította: Dvarakesa Dasa 1981)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése